Legkeresettebb alkotók
  • Galimberti Sándor keresett alkotó
    Galimberti Sándor
  • Perlrott Csaba Vilmos keresett alkotó
    Perlrott Csaba Vilmos
  • Vaszary János keresett alkotó
    Vaszary János
  • Mednyánszky László keresett alkotó
    Mednyánszky László
  • Gábor Jenő keresett alkotó
    Gábor Jenő
  • Mednyánszky László keresett alkotó
    Mednyánszky László
  • Vaszary János keresett alkotó
    Vaszary János
  • Vaszary János keresett alkotó
    Vaszary János
  • Mednyánszky László keresett alkotó
    Mednyánszky László
  • Mednyánszky László keresett alkotó
    Mednyánszky László

Gross-Bettelheim Jolán Tanulmányok

  1. Gross-Bettelheim Jolán - Kávéház (2 oldalas)
    1. Gross-Bettelheim Jolán első és legnagyobb hatású mestere Berény Róbert, akinek magániskoláját 1918-ban látogatja. Baloldali kapcsolatai és a hazai avantgarde ellehetetlenülése miatt 1919-ben 19 évesen elhagyni kényszerül Magyarországot. Tanulmányait egy évig a bécsi Iparművészeti Főiskolán folytatja, majd 1920-ban beiratkozik a berlini Képzőművészeti Akadémiára. Berlin ekkor a háborútól megtépázott Európa “nyílt városa", az új évtized modern művészeti törekvéseinek befogadó olvasztótégelye. Gross-Bettelheim első, már kezdetben is önálló arculatú alkotói periódusa egy markáns, karakteres alkotó fellépéséről tanuskodik, akinek művészete leginkább a német expresszionizmus festészetével, a tizes évek Blaue Reiter és a huszas évek Neue Sachlichkeit mozgalmaival mutat rokonságot. A rövid, két éves berlini és párizsi tartózkodás alatt felhalmozódó expresszionista hatások csak a huszas évek végétől kezdődő, Gross-Bettelheim Jolán három évtizedes amerikai periódusában épülnek látásmódja szerves részévé. Míg a formák szerkezeti lényegéig hatoló konstruktivizmus látásmódja a nagyvárosok roppant méretű épített tereinek, ipari tájainak ábrázolását határozza meg Gross-Bettelheim alkotásaiban, addig a huszas évek végétől alkotott szatirikus társadalmi tabló a német új tárgyiasság szociálisan érzékeny művészetével párhuzamos.

      A konstruktív-futurisztikus városképek sorozatával párhuzamosan Gross-Bettelheim az amerikai gigantikus metropolisok lakóit is megörökíti. A mérnöképítészet csodáinak szerkezeti analízisét a nem emberléptékű, hűvös konstrukciók magasba törő falai közé szorított társadalom felépítményének elemzése kíséri. Szatirikus hangneme rokon a Neue Sachlichkeit legjobb német képviselői, Otto Dix és George Grosz vitriolos gúnnyal telt, kíméletlen társadalomkritikától feszülő festészetével. Színtereinek, expresszív látásmódjának rokona a hazai piktúrában Schönberger Armand és Scheiber Hugó szintúgy német inspiráció nyomán alakuló festészete. Gross-Bettelheim mellőzi a metropolisok árnyékában meghúzódó nincstelenek, a külvárosi bérkaszárnyákba száműzöttek életének tragikus pátosszal telt feltárását, groteszk társadalmi tablóinak céltáblái az ipari civilizáció áldásainak élvezői, a háborús konjunktúrában kiteljesedett, öntömjénező fogyasztói társadalom nyertesei. Szűk életterük a nagyvárosi, mesterséges szórakozóhelyekre – “dámastadionokra" –, kávéházakra, áruházakra és kozmetikai szalonokra korlátozódik. Főszereplői festett arcú, szivarozó dizőzök és cvikkeres, kopaszodó urak, fantasztikus kalapköltemények, petyhüdt arcokat jótékonyan takaró sejtelmes fátylak, színes koktél-kotyvalékok, megnyúlt dekoltázsok, pletykagőz és lanyha csáberő. Az élvezetté párolt semmittevés füstje megüli a homályos bárok szűk tereit, beszélgetés imitálására kényszeríti a kerek asztalok köré zsúfolt megkésett rokokó dámákat, frivol vasárnapos cselédlányokat, pajzán ifjoncokat és rossz szándékú öregurakat.

      A szatirikus társadalomrajzzá kiteljesedő sorozatot karikaturisztikus fejtanulmányok kísérik, felvillantva a sokalakos kompozíciók karaktereit. Köztük képünk furcsa kis kalapban tetszelgő dámája is feltűnik. Az Éjszakai kávéház a Kávéházi jelenet (Műcsarnok 1988, 60, 61) folytatásának tekinthető, a helyszín változatlan, csak tekintettel a közelgő zárórára a vendégek száma már némileg megcsappant. Képünk néhány szereplője, így a testes úr kétértelműen kopasz koponyája és – némi változtatással – a lornyonos ficsúr alakja a Kávéházi jelenet ceruza- és szénrajzáról vándorolt át a grafika redukált változatára. A székek és asztalok pörgő kerekei közé szorult furcsa páros összesimulva az éjszaka csábos pillangóival szédülten kering a kiürült kávéház színpadán, a nagyvárosi szerelem gyorsuló ringlispíljén.

      Proveniencia:
      Bettelheim Jolán az Első Magyar Látványtár Alapítványa által gondozott hagyatéka.

      Kiállítva:
      Fortieth Annual Water Color and Print Exhibition. Philadelphia, 1942.
      Gross-Bettelheim Jolán retrospektív kiállítása. Budapest Kiállítóterem, Budapest, 1988. március – április; Miskolci Galéria, Miskolc, 1989. július – augusztus, kat. sz.: 65.

      Irodalom:
      Jolán Gross-Bettelheim. 1900-1972. Passau, 1996.

  2. Gross-Bettelheim Jolán - New York (Felhőkarcolók és antennák)
    1. Gross Bettelheim Jolán 1925-ben érkezik az Egyesült Államokba. Amerikai tartózkodásának első évtizedét Cleveland-ben tölti, majd 1937-től 1956-os magyarországi hazatelepüléséig férjével, Bettelheim Frigyes orvossal, New York-ban él. Gross-Bettelheim a berlini és párizsi avantgarde törekvések nyomán kibontakozó festészetét az Újvilág alapjaiban formálja át. Művészete a Clevelandben majd New Yorkban eltöltött három évtized alatt érlelődik ki, ekkor készült férfiasan szikár szerkesztettségű grafikái a két háború közötti expresszionizmus élvonalába sorolják. A harmincas évektől párhuzamosan bontakozik ki groteszk hangvételű, szociális érzékenységgel telített grafikája és a nagyvárosok újszerű látványát a kubizmus, konstruktivizmus és futurizmus eszköztárával feldolgozó művészete.

      Az amerikai metropolisok impozáns, az új világrend diadalát hirdető felhőkarcolói, a városszéli ipari tájak mesterséges környezete, a new-york-i hidak hűvösen lényegretörő acélszerkezetei feszes kontruktív-dinamikus, a geometrikus absztrakció határára sodródott vázként jelennek meg Gross-Bettelheim festményein és grafikáin. Művei olykor Piranesi szürrealisztikus tereit idézve a saját maga által épített labirintusba elveszett ember utópisztikus látomását villantják fel. Az óvilág óvárosaiból ideszakadt, a felhőkarcolók közti utcák szakadékaiba vetett látogató bénult tanácstalansága azonban hamarosan a csodáló hódolatává változik. Magasba törő gyárkémények és daruk diadaloszlopait mélybe sikló hídkábelek, villamosvezetékek rácsozata szövi át, feszes konstrukcióba egyesítve az erő és gyorsaság kultuszának nagyratörő szimbólumait. Az ipari fejlődés oltárán feláldozott esendő emberi lét fölötti gyászt olykor elnyomja a testet öltött mérnöki víziók fölött érzett csodálat.

      A Felhőkarcolók és antennák eufórikus színszimfóniává komponálja a new-york-i toronyházak látványát. Mivel Gross-Bettelheim nem a járókelők megszokott alsó pespektívájából, hanem madártávlatból ábrázolja a várost, a kristályékekké anyagtalanított felhőkarcolók elvesztik nyomasztó tömegüket, elmosódott pasztellfutamok lebegő orkesztrájává válnak. Míg a Manhattan-i háztetők lírai sorozatán az ablakredőnyök vagy szárítókötelek révén még feltűnnek a házak lakóinak nyomai, a Felhőkarcolók városa emberfölötti, transzcendens világgá eszményíti a metropolist. A házak csillámló törzseiből bomlik ki az antennák finom hálózata, vezetékük érzékeny csápjai az információk fogadói és továbbítói, szenzoraik a kristálypaloták szép új világában lakók számára a külvilággal való összekötettés egyetlen és utolsó biztosítékai.

      Proveniencia:
      Bettelheim Jolán az Első Magyar Látványtár Alapítványa által gondozott hagyatéka.

      Irodalom:
      Gross-Bettelheim Jolán retrospektív kiállítása. Budapest Kiállítóterem, Budapest, 1988. – Miskolci Galéria, Miskolc, 1989.
      Jolán Gross-Bettelheim. 1900-1972. Passau, 1996.
      Reprodukálva, o. n.
      New-York – New York. Az Első Magyar Látványtár Alapítvány kiállítása Jolán Gross-Bettelheim (1900-1972) és Kungl György (1955-) műveire. Magyar Állami Operaház, Vörös Szalon, Budapest, 1993.